csiricsáré A: 1764 e./ Csiri, csáré (Amade: Versei 283); 1794 Tsiri-Tsári (MNy. 8: 272); nyj. cserecsara (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1764 e./ ? ’fecsegés | Geschwätz’ (↑), 1794 ’ua.’ (↑); 2 1862 ’irka-firka | Gekritzel’ (CzF.) | ‹mn› 1 1814 ’közönséges | gemein’ (Nszt.); 2 1829 ’fecsegő | geschwätzig’ (TudGyűjt. 11: 84); 3 1878 ’apró-cseprő; hitvány | geringfügig, geringwertig’ (Nyr. 7: 328); 4 1878 ’rikítóan tarka; cicomás | schreiend bunt; aufgedonnert’ (Nyr. 7: 429); 5 1890 ’szeleburdi; félbolond | schusselig; halbverrückt’ (Nyr. 19: 480); 6 1905 ’víg kedvű | lustig’ (NyF. 17: 13)

Vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű összetétel, ikerszó. |  ⌂  Az önálló szóként nem adatolt tagok a →cserreg, →csiripel és →csárog fiktív, hangutánzó-hangfestő eredetű tövéből eredő származékszók. A végződése -i, ill. -é folyamatos melléknévi igenévképző; a keletkezésmódjához vö. →csuhi-puhi, →csetepaté stb. 2 Szlovén vagy szlovák jövevényszó. |  ≡  Szln. čirečare ’irkafirka, ákombákom, cikornya, cifraság’; szlk. čiry-čary ’irkafirka, ákombákom’ [tisztázatlan eredetű].  ≋  Vö. még cseh  (N.) čiryčáry; ném.  (N.) tschirischari: ’ua.’.

☞ MNy. 50: 275; TESz.; EWUng.→ csárog, cserreg, csiripelNszt ↪csiricsáré