csinga × A: 1550 k. czenghe, czyngewel (KolGl.); 1830 Csinga, Csönge (TudGyűjt. 7: 119); nyj. cingál [sz.] (MTsz.); csënge (EtSz. csinge a.) J: 1 1550 k. ’labda | Spielball’ (↑); 2 1830 ’egy fajta labdajáték | Art Ballspiel’ (↑); 3 1832 ’vmihez toldott darab | Ansatzstück’ (TudGyűjt. 3: 71); 4 1897 ’hinta | Schaukel’ (Nyr. 26: 282)

csingolódik × A: 1651 oͤszve-chingolódik [▽] (NySz.); 1786 tzingolódnak (NySz.) J: 1 1651 ’(össze)ölelkezik | sich umschlingen’ (↑); 2 1888 ’vmibe kapaszkodva himbálódzik | sich schaukeln’ (Nyr. 17: 272)

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a csinga bizonytalan eredetű, esetleg egy származékszó szófajváltásával keletkezett. |  ⌂  Egy →csüng-ből származó, -a képzős főnevesült folyamatos melléknévi igenévnek tűnik; az alaktanához vö. →csusza, →hulla stb.

A csingolódik származékszó. |  ⌂  Ugyanebből az alapszóból gyakorító képzővel alkotott származékszó lehet.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartoznak: csingalózik ’lecsüng, lelóg’  (1630: SzT.); csingaszkodik ’vmibe kapaszkodik’  (1830: Uránia 3: 144); csingál ’ua.; ringatózik, himbálódzik’  (1831: Kreszn.); csingolyázik ’ringatózik, himbálódzik’  (1855–1860: MNy. 38: 222); (N.) csingol ’vmibe kapaszkodik’  (Nyr. 84: 363); stb.  ⌂  Az értelmezés nehézsége, hogy a →csüng szó belseji magánhangzója palatális, a csinga és a szócsalád további tagjaié viszont veláris.  ⚠  A magyarázat, miszerint a csinga a csingál-ból elvonással keletkezett, téves.

☞ EtSz.; TESz. csinga¹ a., csingolódik a. is; EWUng.→ csüng