csillog A: 1513 ւíllago [sz.] (NagyszK. 17); 1589 chilagnac (NySz.); 1724 Tsillog (NSz.) J: 1 1513 ’ragyog 〈szem〉; fénylik | glänzen 〈Auge〉; strahlen’ # (↑); 2 1763 ’tündököl 〈erkölcsi érték〉 | leuchten 〈sittlicher Wert〉’ (NSz.); 3 1813 ’kitűnik | hervorragen’ (NSz.) Sz: csillogtat 1815 tsillogtatja ’ragyogtat | glänzen lassen’ (NSz.); 1840 ’kitűnik, kiemelkedik | sich auszeichnen’ (NSz.)

csillan A: 1822 csillanó [sz.] (NSz.) J: 1 [főleg fel~] 1822 ’feltűnik | erscheinen’ (↑); 2 1830 ’felsugárzik | aufblinken’ # (NSz.); 3 1853 ’csillog; 〈fényt〉 visszaver | glänzen; reflektieren 〈Licht〉’ (NSz.); 4 [főleg fel~, meg~] 1886 ’felragyog 〈szem〉 | erglänzen 〈Auge〉’ # (NSz.)

Származékszó, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. |  ≡  A szótőhöz vö. vog.  (AK.) śülγ- ’szikrázik, sziporkázik, csillog’; osztj.  (Kaz.) śŭʌpı̆- ’fénylik, ragyog ‹a sötétben›’; zürj.  (Sz.) ʒ́uljal- ’felcsillan, csillámlik, fénylik’; votj.  (Sz.) č́iľal- ’fénylik, ragyog’; cser.  (KH.) cǝ̑lγǝ̑ža- ’felcsillan, csillámlik, fénylik ‹hó›’; md.  (E.) ćiľďor moľe- ’fénylik, ragyog, felcsillan, csillámlik’ (moľe- ’megy, jár’); karj. ťš́ilkettö- ’felcsillan, csillámlik, fénylik’ [fgr. ćᴕlkɜ- ~ ćᴕ̈lkɜ- ’fénylik, ragyog, felcsillan, csillámlik’]. Tőigeként csak a vogulban, a további rokon nyelvekben képzőkkel áll. A veláris és palatális magánhangzók feltételezett alapnyelvi váltakozása a szócsalád hangutánzó-hangfestő eredetével magyarázható. A szóvég -g gyakorító képző, ill. -n mozzanatos képző.

☞ FUF. 11: 192; EtSz. csillag a.; MSzFE.; TESz.; MNy. 84: 337; EWUng.→ csilla, csillag, csillámlik, csillár, sajog¹UN UEW. № 84