csiatag × A: 1772 csivatagokbul (MNy. 45: 341); 1808 Tsiatag (Sándor I.: Toldalék); nyj. csihatag (MTsz.); csijatag (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1772 ’gyökérhajtás | Wurzelschößling’ (↑); 2 1838 ’pózna; husáng | Stange; Knüttel’ (Tsz. Suhatag a.); 3 1893 ’fiatal erdő | Jungwald’ (MTsz.) | ‹mn› 1 1808 ’bokrokkal borított 〈hely〉 | mit Büschen bewachsen 〈Ort〉’ (↑); 2 1880–1881/ ’semmiházi; semmirekellő | hergelaufen; nichtsnutzig’ (NSz.)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő a →suvad, ill. a →suhog szócsaládjával függhet össze. A szó végződése -atag névszóképző; az alaktanához vö. fuvatag (→fúj). A szó eleji s > cs hangváltozáshoz vö. →csiákol; a szó belseji u > i-hez vö. →csuhé. A melléknévi 2. jelentés a gyökérhajtás haszontalanságára utal. ∼ Idetartozik: suhatag ’dorong, bunkósbot, rúd, karó’ (1838: Tsz.). ⚠ A szó suhatag-ból ́ (↑) való magyarázata kevésbé valószínű.