csi ∆ A: 1585 Tsi (Cal. 125); 1836 Tsí (Kassai: Gyökerésző 5: 182) J: ’csitt!, pszt! | pst’
csigat × A: 1636 tsigatná [sz.]; tsigetni [sz.] (NySz.); 1810 Tsígetem (NSz.); nyj. csíggat (MTsz.) J: ’elcsitít, elcsendesít, megnyugtat | beschwichtigen, beruhigen’
Egy onomatopoetikus tőből származó szócsalád. | ⌂ A szótő a →csihad-dal, továbbá a →csitít, →csucsujgat stb. szócsaládjával áll összefüggésben. A csi és a csigat párhuzamos módon keletkezhettek. Az ige végződése gyakorító-műveltető képző. ∼ Idetartozik: csicsí ’‹altatásnál használt indulatszóként›’ (1786: Nszt.). Ezzel az ikerszóval állnak összefüggésben az alábbiak: csicsígat ’elaltat; megnyugtat’ (1838: Tsz.); csicsikál ’alszik, alukál ‹a gyereknyelvben›’ (1898: Nszt.).
☞ TESz. csicsí a.; EWUng.→ csihad, csikó, csitít, csucsujgat, hajcsi