csesz × A: 1201 ? cese [sz.] [szn.] (OklSz.); 1444/ Chezew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1799 Tseszni [sz.] (Nszt.); 1862 cseszik [□] (CzF.); nyj. csësz (EtSz.); csisz (ÚMTsz.) J: 1 1444/ ? ’karcol; súrol | kratzen; streifen, leicht berühren’ (↑), 1799 ’ua.’ (↑); 2 1444/ ? ’nemileg közösül | koitieren’ (Tsz.), 1838 ’ua.’ (Tsz.); 3 1911 ’lop | stehlen’ (MNy. 7: 96); 4 1940 ’vág, szel | (ab)schneiden’ (ÚMTsz.); 5 [el~] 1960 ’elront | verpfuschen’ (ÉrtSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A →csiszol, valamint a csosz (→csoszog) stb. tövével függ össze. A hangutánzó-hangfestő eredetű igéknél a képző hiánya a szó ősi mivoltát bizonyítja. A 2. és 3. jelentés eufemizmus. A 4. jelentés talán metonímia az 1. jelentés alapján. Az 5. jelentés az argóban keletkezett.
☞ NéNy. 10: 85; TESz.; EWUng.→ csiszol, csoszog, csúszikNszt ↪csesz