cserép A: 1248/ Cherep [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 767); 1337 Cheripes [sz.] [hn.] (OklSz.); 1372 u./ cʒerepeſeſek [sz.] (JókK. 126); 1416 u./¹ ʟèrèpet, ʟèreppèl (BécsiK. 124, 123); 1535 czere͔p (NySz.); nyj. csëre̬p (ÚMTsz.); cserëp (ÚMTsz.); csirip (MTsz.) J: 1 [főleg jelzői értékben] 1372 u./ ’kiégetett agyag mint a cserépedények stb. | gebrannter Ton als Grundstoff der Töpferware usw.’ # (JókK. 126) (↑); 2 1395 k. ’agyagedény | irdenes Gefäß’ (BesztSzj. 1297.); 3 1508 ’törmelék, törött edény stb. darabja | Scherbe’ # (DöbrK. 514); 4 1525 k. ’tetőcserép | Dachziegel’ # (MNy. 11: 83); 5 1591 ’éjjeliedény | Nachttopf’ (SzT.); 6 1724 ’kályhacsempe | Ofenkachel’ (SzT. cserépkemence a.); 7 1805 ’virágcserép | Blumentopf’ # (SzT.) Sz: cserepes 1337 [hn.] (OklSz.) (↑); 1372 u./ cʒerepeſeſek [sz.] ’kicserepesedett | aus gebranntem Ton’ (JókK. 126); 1815 ’kiszáradt, érdes 〈ajak〉 | aufgesprungen 〈haupts. Lippe〉’ (SzT.) | cserepez 1559 cserepezőknek; cserepezést [sz.] (EWUng.) | cserepesedik 1673 meg-cserepesedic (NySz.)

Jövevényszó egy szláv, valószínűleg déli szláv nyelvből. |  ≡  Blg. череп ’koponya’, чиреп ’cserépdarab; kicsorbult agyagedény, cserépedény’; szbhv. crijep, crep ’agyagedény, cserépedény; cserépdarab; hulladék’, (Kaj) črep ’tetőcserép’; szln. črep ’ua.; cserépdarab; törött agyagedény; koponya’; – szlk. črep ’cserépdarab, törmelék; virágcserép; kályhacsempe; koponya’’; or. череп ’koponya; tálka, csésze, teknő, héj ‹állatoké›’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind karpara-ḥ ’cserépdarab; tálka, csésze, koponya’; ném. (ófn.) scirbi ’cserépdarab; edény’; stb.].  ⌂  Az egyik déli szláv nyelvből való származtatás mellett szólnak a szó korai jelentései (pl. 1., 3. jelentés), amelyek csak a déli szláv nyelvekből mutathatók ki. Az 5. jelentés a hugyos cserép ’éjjeli edény’ tkp. ’bili’ (1577: KolGl.) szószerkezet önállósodásából alakult ki.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 128; TESz.; EWUng.→ cserpák, csorba, serbli, serpenyőNszt cserép; cserép-; cserepes; cserepesedik; cserepez