csemcseg × A: 1587 chÿemchjegetnÿ [sz.] (Ethn. 39: 214); 1784 tsemtsegni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 89); 1809 Tsömtsögés [sz.] (NSz.); 1862 csėmcsėg (CzF.); nyj. csöncsög (Nyatl. csámcsog a.) J: ’hangosan rágva, cuppogva eszik | schmatzen’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A →csámcsog palatális párhuzamos alakja. A szótő a →csemege tövével lehet azonos. A szó végződése gyakorító képző. ∼ Ugyanebből a tőből másik gyakorító igeképzővel: csemmeg ’csámcsog, cuppog’ (1832: NSz.); (N.) csemcsél ’ua.’ (Nyatl. csámcsog a.). Esetleg ebből a szótőből -e folyamatos melléknévi igenévképzővel: 1211 Chemeh [szn.] (PRT. 10: 515).