cselő × A: 1730–1781 k./ Tselő (Kelemen J.: Mondsz. 603); 1836 Tselé (Kassai: Gyökerésző 5: 164) J: ‹isz› 1730–1781 k./ ’igásállatnak jobbra, ill. balra terelésére használt szó | hott bzw. hü’ (↑) | ‹fn› 1950 ’bal oldali marha | Zugvieh auf der linken Seite’ (Nyatl. bal oldali ökör a.)

csálé × A: 1788 csalis [sz.] (MNy. 11: 370); 1800 Tsá-lé (Kelemen J.: Mondsz. 600); 1861 csále (Kelemen J.: Mondsz. 600); nyj. csalës [sz.] (Nyatl. bal oldali ökör a.); csáréi̯n (ÚMTsz.) J: ‹isz› 1788 ’igásállatnak jobbra, ill. balra terelésére használt szó | hott bzw. hü’ (↑) | ‹fn› 1829 ’bal oldali marha | Zugvieh auf der linken Seite’ (TudGyűjt. 11: 84) | ‹mn› 1 1836 ’bal oldali | linksbefindlich’ (Kassai: Gyökerésző 5: 152); 2 1934 e. ’ferdén álló | schief’ (ÉrtSz.)

Szóösszerántás. |  ⌂  A →csá + →elő, ill. →elé ’előre(felé)’ (→előtt) tagokból áll. Mindkét szó eredeti jelentése ’gyű(a), gyí, hajsz’, ill. ’csá, hé’ lehetett. A jelentésfejlődéshez, ill. az indulatszó > főnév fejlődéshez vö. →cica, →csikó stb.

☞ EtSz.; TESz. csálé a. is; EWUng.→ csá, előttNszt ↪csálé; ↪cselő