csekle × A: [1237–1240] ? Chekle [szn.] (PRT. 1: 772); 1549/ chikleben (Tinódi: Cronica c2a); 1550 k. czikle (KolGl.); 1585 czekle (Cal. 1053); 1604 Tzeklye (Szenczi Molnár: Dict.); 1643 czékléckel [✐] (EtSz. csëkle a.); 1801 Tseklébe (NSz.); nyj. csigle (ÚMTsz.) J: 1 1549/ ’csapda, kelepce | Falle’ (↑); 2 1550 k. ’tőr〈madárfogó eszköz〉 | Schlinge 〈als Vogelfanggerät〉’ (↑); 3 1887 ’madárkalitka | Vogelkäfig’ (Nyr. 16: 560)
Bizonytalan eredetű, esetleg szóhasadás eredménye. | ⌂ Talán a cegle szóból, amely a →cigle változata. A csekle keletkezése azon alapulhat, hogy a madárkelepcéket fűzfavesszőből is készítették. A 2. jelentés lehetett az eredeti.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ cigle