csavarog [1] A: 1489 Chawargo [sz.] [szn.] (OklSz.); 1544 csavargottok [✐] (RMKT. 2: 99); 1592 czauarognac (Cisio G3b) J: 1 1489 ? ’kószál | herumschweifen’ # (OklSz.) (↑), 1551 ’ua.’ (NádLev. 149); 2 1544 ’kertel | Umschweife machen’ (RMKT. 2: 99) (↑); 3 1592 ’tekervényes, kanyargó utat ír le | sich schlängeln’ (Cisio G3b) (↑); 4 1602 ’értelméből kiforgat | mißdeuten’ (NySz.); 5 1627 ’tévelyeg | herumirren’ (NySz.); 6 1673 ’csavarodik; elfordul | sich drehen; sich verdrehen’ (NySz.) Sz: csavargó 1489 [sz.] (OklSz.) (↑)
Származékszó. | ⌂ A →csavar ’tekereg, kanyarog; fordul’ igéből keletkezett gyakorító képzővel; az alaktanához vö. nyomorog (→nyomorék), sanyarog (→sanyargat) stb. Az eredeti jelentése feltehetőleg a 3. jelentés volt; később pejoratív jelentésfejlődésen ment keresztül.
☞ TESz.; MNy. 69: 305; EWUng.→ csavarNszt csavargó; csavarog