csapodár A: 1630 k. czapodarsagnal [sz.] (SzT.); 1667 csappondár [?✐] (EtSz. 4. csap a.); 1808 tsapadár (NSz.) J: 1 1630 k. ’csélcsap; állhatatlankodó | flatterhaft; wankelmütig’ # (↑); 2 1839 ’változékony | unbeständig’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A csapod ’ide-oda csapkod maga körül’ (→csap¹) szóból -ár névszóképzővel; vö. →búvár, futár (→fut) stb. – A szó belseji n szervetlen toldalékhang, amely esetleg a →csapong hatására utal.
☞ EtSz. 4. csap a.; Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.Nszt ↪csapodár