csap¹ A: 1213 Chopov [sz.] [szn.] (OklSz.), de vö. →csapinós; 1275 Chapou [sz.] [szn.] (FNESz. Maroscsapó a.); 1372/ cʒappaſakual [sz.] (JókK. 30); 1568 czápion (NySz.) J: 1 1213 ? ’üt | schlagen’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1213 ? ’vág | hauen’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 38); 3 1470 ’lesimít 〈mértéket〉 | streichen 〈Maß〉’ (SermDom. 2: 503); 4 1560 k. ’〈gyapjút〉 tép; szaggat | zupfen 〈Wolle〉; reißen’ (GyöngySzt. 3952.); 5 1585 ’hajít; odalök | schleudern; hinstoßen’ (Cal. 54); 6 1585 ’vhova hatol | dringen’ (Cal. 37); 7 1590 ’meszel, kimeszel | tünchen’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 181); 8 1659 ’hirtelen irányt változtat | eine andere Richtung einschlagen’ (NySz.); 9 1708 ’lecsap vmire | herabschießen auf etw’ # (Pápai Páriz: Dict. Alá-tsapni a.); 10 1708 ’hízelkedik | schmeicheln’ (Pápai Páriz: Dict. Supparasitor a.); 11 1739 ’terel | treiben’ (SzT.); 12 1779 ’bocsát | lassen’ (Nszt.); 13 1794 ’〈lakomát, mulatságot stb.〉 rendez; 〈lármát〉 okoz | veranstalten 〈Festmahl, Unterhaltung〉; Lärm schlagen’ (NSz.); 14 1843 ’elcsen | klauen, stibitzen’ (SzT.) Sz: csapó 1213 [szn.] (↑); 1359 felyulchapomolon ‹foly mn-i igenév› (OklSz.); 1405 k. chapo ‹fn› ’tőr, gyilok | Dolch’ (SchlSzj. 592.) | csapás 1372 u./ ’ütés | Schlag’ (↑); 1416 u./¹ ’szerencsétlenség, balszerencse | Unglück’ (BécsiK. 18); 1613 ’nyom | Spur’ (NySz.) | csapdos 1416 u./² ւapdoſſacuala (MünchK. 82rb) | csapott 1470 chapoth ’lapos v. lelapított, nem púpozva megtöltött 〈mennyiség, mértékegység〉 | gedrückt voll 〈Maß〉’ (SermDom. 2: 503) | csapod 1531 čapodaſaual [sz.] ’maga körül (össze-vissza) csapkod | um sich herumschlagen’ (TelK. 130) | csapkod 1577 k. chapkeode [sz.] (NyIrK. 25: 174) | csapdi 1673 csapdiságoc [sz.] ’kötekedő | neckisch’ (NySz.); 1794 ’csélcsap ember | Flattergeist’ (NSz.) | csapódik 1702 tsapódván [sz.] (NySz.)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (V.), (P.) ćapki̮- ’dob, vet, hajít’; votj.  (Sz.) č́apki̮- ’ver, üt-ver; tapsol ‹kézzel›’; md.  (E.) ćapa- ’tapsol ‹kézzel›’, (M.) ćapa- ’csap, ver, üt’; vepsze čappa- ’ua.; csépel’; lp.  (norv.) čuop’pâ- ’levág, lemetsz; felaprít, darabol’ [fgr. *ćappɜ- ’üt, ver, vés, váj, kopog’].  ⌂  A szó belseji *pp > m. p változáshoz vö. →apad, →napa stb. A szócsalád hangutánzó-hangfestő jellege teszi a magyarázatot némileg bizonytalanná. – A 10. jelentéshez vö. csapja a szelet ’udvarol vkinek’  (1898: Dobos: DiákSz.). Egyes újabb jelentések német hatást is tükrözhetnek. A 14. jelentés valószínűleg az argóban keletkezett.  ∼  Idetartozik: becsap ’rászed, átver’  (1847: NSz.), (R.) ’megcsap, megdob, meszel, kimeszel’  (1774: NSz.) összetétel, a →be¹ + →csap¹ összetételi tagokból keletkezett. A jelentéséhez vö. bemeszel ’meszel, kimeszel, fehérre fest’  (1604: Szenczi Molnár: Dict.), (R.) ’becsap, rászed’  (1820: NSz.) összetételeket; vö. még ném. anschmieren ’ua.; rászed, becsap’.

☞ FUF. 11: 188; FUFA. 12: 60; EtSz.; MSzFE.; TESz. becsap a. is, csapdi a. is; EWUng.→ csapadék, csapat, csapda, csapinós, csapodár, csápol, csapong, csappant, csapzott, csélcsap, csepp, isten-, karikacsapásUN UEW. № 51Nszt ↪csap¹; ↪csapás; ↪csapdi; ↪csapdos; ↪csapkod; ↪csapó; ↪csapódik; ↪csapott

csap² A: 1181 ? Sopudh [sz.] [hn.] (Fejér: CD. 2: 200); 1199 ? Chopos [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 200618); 1281 ? Chap [hn.] (FNESz.); 1389 Chapus [sz.] [szn.] (MNy. 64: 327); 1395 k. chap (BesztSzj. 557.); 1585 Nyelotsáp (Cal. 495) J: 1 1181 ? ’folyadékeresztő cső | (Wasser)hahn’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (BesztSzj. 557.); 2 1181 ? ’〈csap alakú tárgyak megnevezéseként〉 | 〈als Benennung zapfenförmiger Dinge〉’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (SchlSzj. 92.); 3 1551 ’ereszték | Feder, Spund’ # (NySz.); 4 1577 k. ’végbélkúp | Stuhlzäpfchen’ (OrvK. 21); 5 1585 ’vasból készült (eke)gerendely | 〈eisernes〉 Grindelende’ (SzT.); 6 1590 ’dugó | Zapfen’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 52); 7 1590 ’termésre hagyott ág | Fruchtzweig’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 46); 8 1742 ’kocsma, csapszék | Kneipe’ (MNy. 75: 256); 9 1860 ’egyéves szarvas agancsa | Spieß 〈eines Hirsches〉’ (Nszt.) Sz: csapos 1199 ? [szn.] (↑); 1389 Chapus [szn.] (↑); 1546 chapos ‹mn› (OklSz.); 1889 ’ajándékozó, adományozó | Schenker’ (NSz.) | csapol 1583 u. csapolták (Nyr. 11: 30)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) zapf, zapfe ’csap, folyadék leeresztéséhez’, (R. baj.-osztr.) zapf, zopf ’ua.’, (kor. úfn.) zapff ’ua.’, (h. kor. úfn.) zaphen ’ua.’, – ném. Zapfen ’a hordó oldalának dugója; fenyőtoboz’ [germán eredetű; vö. ang. tap, holl. tap; stb.: ’csap, dugó, dugasz’].  ⌂  A szó eleji ném. z > m. cs korai (13. sz.-i) átvételre enged következtetni. A szóvégi p hanghelyettesítéssel keletkezett; ez a körülmény a bajor-osztrák származtatás mellett szól. A jelentések főleg metaforikusan jöttek létre az eredeti 1. jelentésből.  ∼  A szó összetételi előtagként is előfordul: csapágy ’csapágy ‹tengelyé›’  (1835: Tzs. Zapfenmutter a.) (a →csap² + →ágy szavakból).  ≁  Nem tartozik ide: (N.) csap ’(fa)ág, fenyőgally’  (1838: Tsz.); ez a nyelvjárási szó a rom. cep ’fenyőág csomója, görcse’ szóból ered.

☞ EtSz.; MNy. 61: 132; TESz. csapágy a. is; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ capistráng, copf, csáp, csaplár, csapszék, tipp, tip-topNszt ↪csap²; ↪csapol; ↪csapos