csalfa A: 1429 Chalfa [szn.] (MNy. 63: 205); 1582 Czal faual (Enyedi: Gism. 55. vsz.) J: ‹fn› 1429 ? ’csábító eszköz | Lockmittel’ (↑), 1582 ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1429 ? ’hamis; hűtlenkedő 〈különösen szerelmi téren〉 | falsch; treulos 〈bes. in der Liebe〉’ # (↑), 1585 ’ua.’ (Cal. 135)
Összetett szó. | ⌂ A csal ’csapda, kelepce’ (→csal) + valószínűleg →fa szavakból keletkezett, jelzői alárendeléssel. Eredetileg egy vadászati, ill. madarászati fogóeszköz szakszava lehetett és egy bizonyos karót vagy botot, vesszőt jelenthetett. A melléknévi jelentés feltehetőleg másodlagos keletkezésű.