csacsog A: 1456 k. chachagho [sz.] (SermDom. 2: 268); 1506 chachogasa [sz.] (WinklK. 132); 1566 czáczogsz (Heltai: Fab. 37) J: 1 1456 k. ’fecseg, cseveg | schwatzen, plaudern’ (); 2 1529 e. ’csicsereg | zwitschern’ (VirgK. 105)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Eredetileg a madárcsicsergés hangjának utánzására keletkezett. A végződés -g gyakorító képző.

EtSz.; TESz.; EWUng. csacsi, csacskaNsztcsacsog