csörömpöl A: 1796 tsörömpölést [sz.] (NSz.); 1867 csirimpolt (NSz.); nyj. csörömpell (ÚMTsz.) J: ’élesen csörgő, zörgő hangot kelt | Gerassel machen; klimpern, rasseln’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő a →csörög és →csörtölőz szócsaládjának a tövével azonos. A végződés gyakorító képző, de van adatunk -z gyakorító képzővel alakult változatra is: csörömpöz ’csörömpöl, zörög’  (1794: NSz.).

EtSz.; TESz.; EWUng. csörög, csörtölőzNsztcsörömpöl