csög-bog × A: 1645 ? tsig-big (CorpGr. 323); 1655 tseges bogos [sz.]; tsoͤgoͤs bogos [sz.] (NySz.); 1774 csőg bőg (SzT.); 1779 tsig-big (SzT.); 1783 tsökbökkel (NSz.); 1863 csüg-bog (Kriza [szerk.] Vadr. 494); nyj. csűg-bűg (MTsz.) J: 1 [jelzői értékben is] 1645 ? ’nyomorék ember | Krüppel; verkümmertes Lebewesen’ (CorpGr. 323) (↑), 1774 ’ua.’ (SzT.) (↑); 2 1655 ’csomó; görcs 〈fában〉 | Knoten; Knorren’ (NySz.) (↑); 3 1783 ’meddő, terméketlen gyümölcsfa | unfruchtbarer Obstbaum’ (NSz.) (↑); 4 1862 ’bonyodalom | Verwicklung’ (CzF.); 5 1873 ’szemét | Mist’ (Nyr. 2: 44)
Összetett szó, ikerszó. | ⌂ A csög ’fa görcse, csomója’ (1709: EtSz.) + →bog összetétele. Az önállóan ma csak nyelvjárásokban előforduló előtag hangátvetéssel keletkezett a göcs ’ua.’ (→görcs) főnévből. Keletkezésmódjához vö. →ág-bog. ⚠ Finnugor és ugor egyeztetése téves.
☞ MSzFE. csög a., csök a.; TESz.; UEW. 63, 839; EWUng.→ bog, görcs