csóva A: (†1015) 1220 k./ ? Chouas [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 73); 1555/ tsovákat (HOklSzj. 24); 1702 tsóva (NySz.); 1836 Tsuha (Kassai: Gyökerésző 5: 218); 1877 csávát (Nyr. 6: 172) J: 1 (†1015) 1220 k./ ? ’szalmaköteg 〈tilalomjelként, madárijesztőként stb.〉 | Strohbund 〈als Hegewisch, als Vogelscheuche usw.〉’ (↑), 1555 ’ua.’ (↑); 2 1702 ’jel | Zeichen’ (↑); 3 1839 ’tűzgyújtásra való szalmacsutak | Strohbündel zum Feuermachen’ (MTsz.); 4 1860 ’üstökös után húzódó fényes sáv | Kometenschweif’ # (Nszt.); 5 1913 ’fénnyaláb 〈lámpáé, reflektoré〉 | Lichtbündel 〈einer Lampe, eines Scheinwerfers〉’ (Nszt.); 6 1952 ’kemencesöprő csutak | Ofenwisch’ (OrmSz.)

csóvál A: 1512 k. czouolasaual [? ɔ: czoualasaual] [sz.] (WeszprK. 53v); 1519 cʒowalwan [sz.] (JordK. 511); 1552 chaualyák [l-j] (NySz.); 1653 tsóváló [sz.] (NySz.); 1713 csáválni [sz.] (NySz.) J: ’lóbál, jobbra-balra forgat | schwingen, wedeln’ #

A szócsalád alapja, a csóvál valószínűleg onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Feltehetőleg a tűzgyújtáshoz használt parázsló szalmaköteg és tapló körbepörgetésekor hallható suhogás, lengetés hanghatásának utánzására keletkezett. A tő a →suhog és →suvad szócsaládjának tövével függhet össze. A végződés -ál gyakorító képző.

A csóva elvonás eredménye. |  ⌂  A csóvál igéből keletkezett. A 2. jelentés azzal magyarázható, hogy a szalmaköteget – póznára kötözve – gyakran használták fel különböző célú jelzésekre. A 4. jelentés metafora a 3. jelentés alapján.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A csávál, ill. csáva változatok valószínűleg a →csáva hatását tükrözik.

☞ Pais-Eml. 364; TESz. csóvál a.; EWUng.→ suhog, suvadNszt ↪csóva; ↪csóvál