csélcsap ‹ige› † A: 1548/ chyel chyapas [sz.] (Tinódi: Cronica k2b); 1553/ ciél chyapaſa [sz.] (Tinódi: Cronica A1a); 1589 czalczapassal [sz.] (MNy. 52: 497) J: 1 1548/ ’bohóckodik | Possen reißen’ (↑); 2 1553/ ’álnokoskodik, kétszínűsködik | sich heuchlerisch benehmen; jmdm eine Falle stellen’ (↑); 3 1553/ ’hízeleg | schmeicheln’ (Tinódi: Cronica B1a) Sz: csélcsapó 1565 Czelczapó ’fecsegő, locsogó, szószátyár módon viselkedik | sich schwatzhaft benehmend’ (NySz.)

csélcsap ‹nsz› A: 1562 Tséltsap (NySz.); 1568 czelczapok [?✐] (NySz.); 1613 cselcsap [?✐] (NySz.) J: ‹mn› 1 1562 ’fecsegő | schwatzhaft’ (↑); 2 1570 ’álnokoskodó | hinterlistig’ (RMKT. 4: 231); 3 1585 ’semmittevő | müßig’ (Cal. 91); 4 1613 ’trágár; féktelenkedő | zotenhaft; zügellos’ (↑); 5 1723 ’állhatatlan; csapodár | unbeständig; flatterhaft’ # (NySz.) | ‹fn› 1 1568 ’csélcsap személy | hinterlistige Person’ (NySz.); 2 1578 ’álnokság, alattomosság, ravaszság | Hinterlist’ (Bornemisza: ÖrdKís. 191); 3 1585 ’bohóc | Possenreißer’ (Cal. 958); 4 1791 ’zajos, hangos beszélgetés, hangzavar | lärmige Unterhaltung’ (MNy. 40: 230)

A szócsalád alapja, a csélcsap ige összetett szó. |  ⌂  A →csel + →csap¹ összetételi tagokból áll, tárgyi, jelöletlen alárendeléssel. Az eredeti jelentése ’vkinek csapdát állít’ lehetett.  ∼  Ugyanezekből az elemekből alakotott szószerkezetek, de szókapcsolati alakban:  cselt csapó ’szószátyár, fecsegő ember’  (1604: Szenczi Molnár: Dict. Ardélio a.),  cselt csap ’fecsegőként, locsogóként viselkedik’  (1708: Pápai Páriz: Dict. Scurror a.).

A csélcsap névszó szófajváltással keletkezhetett. |  ⌂  A csélcsap (↑) igéből főnevesüléssel jöhetett létre, vagy a csélcsapó  (↑) folyamatos melléknévi igenévből elvonással. A névszói alak kialakulásánál esetleg a →csap² is közrejátszhatott.

☞ EtSz.; TESz.; MNy. 70: 398; EWUng.→ csap¹, cselNszt ↪csélcsap¹; ↪csélcsap²