csárma × A: 1666 csarma, cserma (Nyr. 108: 107); 1806 Csármáira (NSz.); nyj. csarima (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1666 ’kelekótya | übergeschnappt’ (↑); 2 1823 ’lármás | lärmend’ (Kreszn.); 3 1829 ’fecsegő | geschwätzig’ (TudGyűjt. 11: 84); 4 1838 ’csapodár | flatterhaft’ (Tsz.); 5 1838 ’hízelgő | schmeichlerisch’ (Tsz.) | ‹fn› 1806 ’lármás | Lärm’ (↑)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő a →csárog-éval lehet azonos. A szó végződése feltehetőleg -a (folyamatos) melléknévi igenévképző. A szó belseji m esetleg mozzanatos képző vagy szervetlen toldalékhang, talán a →lárma stb. hatására. Az alaktanához vö. →buszma, szuszma (→szuszog) stb. A melléknévi 2. jelentés lehetett az eredeti.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ csárog