csá × A: 1579/ Cságató [sz.] [hn.] (SzT.); 1632/ csával [r.] (MNy. 64: 350); 1664/ Cſa (Kelemen J.: Mondsz. 843) J: ’igásállatnak jobbra, ill. balra terelésére használt szó | hott bzw. hü’ Sz: cságat 1579/ [sz.] [hn.] ’állatot terel, hajt | ein Tier treiben, leiten’ (↑) R: csával 1632/ ’kanyarral, kitérővel | mit einer Kurve od. Kehre’ (↑) | csára 1752/ csára ’jobbra; balra | rechts; links’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Önkéntelen hangkitörésből keletkezett. Terelőszó igavonó állatokhoz.