cinikus A: 1604 Cynicus (Szenczi Molnár: Dict. Diógenes a.); 1781 Tzinikus (Nszt.) J: ‹mn› 1 1604 ’a cinizmus iskolájához tartozó 〈filozófus〉 | zur Schule der Kyniker gehörig’ (↑); 2 1835 ’keserűen gúnyolódó | zynisch’ # (Tzs. Cynisch a.) | ‹fn› 1781 ’a cinizmus követője | Kyniker’ (↑)

cinizmus A: 1805/ Cynismusban (Kazinczy: Lev. 3: 444); 1908 czinizmus (Nszt.) J: 1 1805/ ’cinizmus mint filozófiai irányzat | Zynismus als philosophische Richtung’ (↑); 2 1865 ’cinikus emberre jellemző világnézet | zynische Haltung’ # (Babos: KözhSzt. cyniatria a.)

A szócsalád korábbi tagja, a cinikus latin jövevényszó. |  ≡  Lat. cynicus ’a cinikusok iskolájához tartozó; a cinizmus elveit követő filozófus’ [< gör. κυνικóς ’a cinizmus elveit követő filozófus’, tkp. ’kutyához hasonló, kutyaszerű’].  ≋  Megfelelői: ném. Zyniker, zynisch; fr. cynique; stb.: ’cinikus ‹fn›, cinikus ‹mn›’.  ⌂  A magyar szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb.

A cinizmus nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Zynismus; ang. cynicism; fr. cynisme; stb.: ’cinizmus’; – vö. még lat. cynismus ’cinizmus mint filozófiai irányzat’ [< gör. κυνισμóς ’ua.’]. A cinizmus megalapítója Antiszthenész volt (ie. 445 k. – 365). A kutyákhoz való hasonlításuk talán a nemegyszer nyers, semmire tekintettel nem levő magatartásukkal függhet össze.  ⇒⌂  A magyarba főleg német közvetítéssel került át.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ kánikula, lajhunt, szukaNszt ↪cinikus; ↪cinizmus