cineg ∆ A: 1761 czinogási [sz.] (NSz.), de vö. →cinege; 1787 tzinegtek (NSz.) J: 1 1761 ’hegedűn kezdetlegesen játszik; a hegedű kezdetleges, gyenge hangon szól | auf der Geige kratzen; die Geige kratzt’ (↑); 2 1787 ’vékony, szaggatott hangot hallat 〈főleg kisebb állat〉 | piepsen 〈versch. kleine Tiere〉’ (↑)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Kisebb állatok, ill. a hegedű hangjának utánzására keletkezett. A végződés a -g gyakorító képző. A folyamatos melléknévi igenévből főnevesült →cinege bizonyítja, hogy a cineg sokkal korábbi, mint első adata. ∼ Idetartoznak: cini-fini ’‹ikerszó a cincogás, hegedűhang kifejezésére›’ (1820: NSz.); cini-cini (1846: Nszt.) ’ua.’.
☞ TESz. cincog a., cinege a., cini-cini a. is; EWUng.→ cinege, cinke