szócikk megosztása

cincál A: 1763 cincál (NySz.); nyj. cincáll (MTsz.) J: ’főleg hajánál fogva ráncigál; ide-oda rángat | bei den Haaren ziehen; herumzerren’

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. Ezt a magyarázatot a →cibál-lal való hangtani, alaktani és jelentéstani hasonlóságok támogatják. A végződés az -ál gyakorító képző. A szó belseji n feltehetőleg szervetlen járulékhang; vö. →cincog, →fincol stb.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ cibálNszt ↪cincál