szócikk megosztása

cetli A: 1722 tagzetlikbül (MNy. 79: 384); 1775 Lauf-Czedlivel (MNy. 60: 269); 1794 Czédlit (Nszt.); 1895 cetli (Nyr. 24: 103); nyj. cëtlire (MNy. 4: 186) J: ’papírszeletke, cédula | Zettel’

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) ze’dl, (T.) zẹttl, – ném. Zettel: ’papírlapocska, papírszeletke’ [< lat.  (k.) cedula ’ua.’; vö. →cédula].  ⌂  A li végződés a szóvégi mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett; vö. →hecsedli, →kandli stb.

☞ TESz.; EWUng.→ cédulaNszt ↪cetli