cafrang A: 1380 k. caffrang (KönSzj. 95.); 1395 k. chaprang (BesztSzj. 704.); 1405 k. chaprong (SchlSzj. 1273.); 1493 chapragas [lat. -as végződéssel] (OklSz. csáprág a.); 1511 Czapprak (OklSz. csáprág a.); 1569 cáprág [?✐] (Nyr. 42: 265); 1585 Tsafrang (Cal. 1044); 1653 tzaffrag (ItK. 88: 474); 1838 Czáfráng (Tsz.); 1862 czofrang (CzF.); nyj. csafring (ÚMTsz.) J: 1 1380 k. ’egy fajta főkötő | Art Haube’ (↑); 2 1493 ’nyeregtakaró; lótakaró | Satteldecke; Pferdedecke’ (↑); 3 1565 ’ringyó, szajha | Hure’ (NySz.); 4 1585 ’lelógó dísz; külső dísz | herabhängendes Zierwerk; äußerlicher Aufputz’ # (Cal. 590); 5 1923 ’lucsok, sár, csatak; zagyvaság | Matsch, Quatsch’ (ÚMTsz.)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő a →cafka, →cáfol stb. tövével lehet azonos. A végződés -g névszóképző. A szó belseji n szervetlen járulékhang. – Az 1. és 2. jelentés valószínűleg a 4.-ből keletkezett.  ∼  Idetartoznak: csapra ’(díszes) lótakaró’  (1651: MNy. 18: 208); cafrinka ’szajha’  (1742: MNy. 78: 125).  ⌂⇒  Valószínűleg a magyarból kerültek át: szbhv. caprag; or. чeпpaк; ném. Schabracke; fr. chabraque; oszm. c̦aprak; stb.: ’(díszes) nyeregtakaró, lótakaró’.

☞ NéprÉrt. 8: 218; EtSz.; TESz.; EWUng.→ cafka, cáfol, cafra, cavira, cefreNszt ↪cafrang