cívis ∆ A: 1589 ciuisnek (SzT.); 1845 cívis (Nszt.) J: 1 1589 ’városi polgár | Stadtbürger’ (↑); 2 1721 ’〈debreceni〉 polgár | Bürger 〈bes. aus Debrecen〉’ (NéprNytud. 29–30.: 56)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. civis ’polgár’, (h.) ’alattvaló; városi polgár’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. κεῖμαι ’fekszik, található vhol’; litv. šeimà: ’család’]. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →április, →klasszis stb. ∼ Idetartozik: cíva ’‹debreceni› polgárasszony’ (Nszt.), amely ritkán előforduló tréfás nőnemű alak a cívis-ből.