cézár A: 1792 Czézár (Nszt.); 1802 Caeſar (I.OK. 30: 255); 1919 e. Cezárja (Nszt.) J: 1 1792 ’római császár | römischer Kaiser’ (↑); 2 1862 ’zsarnok | Tyrann’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. caesar ’római császár’, (k.), (h.) ’ua.; uralkodó’ [a lat. Caesar családnév köznevesülése Caius Julius Caesar (Kr. e. 100 k.–44) nevéből; a Caesar családnév bizonytalan, esetleg etruszk eredetű]. A köznévvé, méltóságnévvé válás azáltal következett be, hogy az első római császár, Octavianus Augustus (Kr. e. 63–Kr. u. 14) és utódai saját nevük mellé felvették a Caesar megjelölést is. ≋ Megfelelői: fr. césar; ol. cesare; or. (R.) цecapь; stb.: ’császár, uralkodó’; vö. még ném. Kaiser ’császár’. ⇒⌂ A magyarba irodalmi úton került át.