cérna A: 1413 Cheuernas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1487 Chernas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1519 cʒernaʒalat (JordK. 344); 1566 chivorna (OklSz.); 1695 Czirnat (MNy. 79: 512); nyj. cërna, cëvërna (ÚMTsz.) J: 1 1413 ? ’varrásra használatos vékony fonal | Zwirn’ # (OklSz.) (↑), 1519 ’ua.’ (JordK. 344) (↑); 2 1553 ’mérőfonal | Logleine’ (OklSz.) Sz: cérnás 1413 [szn.] (OklSz.) (↑) | cérnáz 1604 czernazom (Szenczi Molnár: Dict. Effilo a.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) (f.-ném.) zwirne, zwirn, (R.) (k.-ném.) zwerne, zwern(vaden), (kor. úfn.) (h.) zwirn, – ném. Zwirn: ’két szálból sodort fonal’ [germán eredetű; vö. ang. twine ’ua.’; óész. germ. tvinnr ’kétszer’; stb.]. ≋ Megfelelői: cseh (N.) cvěrňa; szlk. cverna; stb.: ’cérna’. ⌂ A magyar változatok hangalakja a szó eleji mássalhangzó-torlódás különféle feloldásával keletkeztek; vö. →cikkely, →cövek stb. A szóvégi a hanghelyettesítés eredménye. vö. →ciha, →kályha stb.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ abajdoc, cibak², cvikker, duplaNszt cérna; cérnáz