butélia × A: 1735 buteliak (SzT.); 1736 butélia (SzT.); 1753 butellák (SzT.); 1773 Butel (SzT.); 1782 Butelya (Nszt.); 1787 butelliának (NSz.); 1800/ Butela (NSz.); 1845 butyellá-ban (NSz.); nyj. butëllȧból, butéli, butilia; buttellázták [sz.]; Butorjás [sz.] (ÚMTsz.) J: ’palack | Flasche’
Vándorszó. | ≡ Ném. Buttel, (N.) butella, butellje; fr. bouteille; ol. bottiglia, (tr.) botilia, (fri.) butila, (com.) botela, (v.-ven.) butília; stb.: ’palack, üveg’. A francia terjesztette el [< lat. (kés.) butticula ’ua.’]. Vö. még lat. (h.) butellia ’ua.’. ⇒⌂ A magyarba az olaszból és a németből került.