bukik A: 1211 ? Buca [sz.] [szn.] (PRT. 10: 515); 1604 Bukdoſom [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1673 búkóst [sz.] (NySz.); 1702 bukik [▽] (NySz.); 1790 bukkik (Nszt.) J: 1 1604 ’alámerül | tauchen’ # (↑); 2 1708 ’lefelé esik | fallen, stürzen’ # (Pápai Páriz: Dict.); 3 1787 ’vereséget szenved | eine Niederlage erleiden’ (Nszt.); 4 1793 ’rábukkan vmire | auf etw stoßen’ (Nszt.); 5 1803 ’vezető szerepét elveszti | die führende Rolle verlieren’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Sturz a.); 6 [főleg meg~ik] 1807 ’csődbe jut | fallieren’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 7 1834 ’erkölcsileg elbukik | zu Fall kommen’ # (NSz.); 8 1881 ’megbukik 〈vmilyen tantárgyból〉 | durchfallen 〈in einem Unterrichtsfach〉’ # (NSz.); 9 [főleg le~ik] 1888 ’a rendőrség kezére jut | der Polizei in die Hände fallen’ (Nszt.); 10 1890 ’nagyon kíván | erpicht sein’ (Nszt.) Sz: bukdosik 1604 ’többször alámerül | öfters tauchen’ (↑) | bukdácsol 1720 bagdácsolását [sz.] ’botladozik, fel-felbukik | stolpern’ (NSz. bukdácsolás a.); 1823 bukdátsol ’ua.’ (HasznMul. 1823/42: 335); 1841 ’többször megbukik az iskolában | öfters durchfallen 〈in der Schule〉’ (Nszt.) | bukkan 1762 bukkannék ’esik, zuhan | fallen, stürzen’ (NSz.); 1795 ’váratlanul rátalál | auf etw stoßen’ (Nszt.) | bukt- [birtokos személyjellel] 1790 bukta ’elesés, felbukás | Stürzen, Fallen’ (Nszt. bukta² a.); 1998 ’kudarc, sikertelenség | Sturz, Misserfolg’ (Nszt. bukta³ a.) | bukott 1833 bukott ’sikertelen, kudarcos | erfolglos, misslungen’ (Nszt.); 1881 ’évismétlésre v. javítóvizsgára kényszerült 〈diák〉 | durchgefallen 〈Schüler〉’ (Nszt.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A 2. jelentés lehetett az eredeti.  ∼  Idetartozik: buk ’esés, bukás, zuhanás’  (1750: NySz.), ez tudatos elvonás a bukik-ból. – A bizalmas nyelvhasználatban előforduló bukta ’kudarc, sikertelenség’  (1995: Nszt. bukta³ a.) a bukik ige ’esik, elbukik’ jelentésének (vö. még a bukt- származékot ↑) és a ’süteményfajta’ jelentésű →bukta szó hangalakjának tréfás összekapcsolásával keletkezett.  ≂  Hangtani és alaktani felépítése tekintetében a bagdácsol  (1527: ÉrdyK. 479) a bukik származékának látszik, de tisztázatlan jelentése miatt idetartozása bizonytalan.  ⚠  Kevésbé valószínű a bukik onomatopoetikus eredete, miként az a feltevés sem, hogy a →bújik tövének -k mozzanatos képzős származéka lenne.

☞ MNy. 8: 298; TESz.; EWUng.→ baktat, bökken, bukfenc, buksiNszt ↪bukdácsol; ↪bukik; ↪bukkan; ↪bukott