bugris A: 1833 Bugris (Kassai: Gyökerésző 1: 375); 1856 pugrisok (Nszt.); nyj. bugrics (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1833 ’ostoba | dumm’ (↑); 2 1877 ’nagyfejű | großköpfig’ (Nyr. 6: 423); 3 1886 ’borzas | zerzaust’ (Nyr. 15: 574) | ‹fn› 1 1856 ’faragatlan ember; fajankó | ungehobelter Mensch; Tölpel’ (↑); 2 1878 ’paraszt 〈pejoratív használatban is〉 | Bauer 〈auch abschätzend〉’ (Nyr. 7: 138)
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. | ⌂ Az alapszó talán a →buger ’hitvány, alávaló személy’. A szóvégi -s melléknévképző lehet.