bruttó A: 1823 Brutto-termésnek (TudGyűjt. 1823/8: 26); 1833 bruttó (Nszt.); 1835 bruto (Nszt.) J: ‹mn› [határozóként is] 1823 ’teljes | brutto’ (↑) | ‹fn› 1 1894 ’adók, járulékok levonása nélküli jövedelem, bér | Bruttoeinkommen’ (Nszt.); 2 1959 ’teljes súly | Bruttogewicht’ (ÉrtSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. brutto ’teljes, összes, együttes ‹súly, összeg, mennyiség, érték›’ [< ol. (R.) brutto ’ua.’]. Forrása a lat. brutus ’nehéz, nehézkes, buta, ostoba’. ≋ Megfelelői: szbhv. bruto; cseh brutto; stb.: ’bruttó’.