bringa A: 1924 bringa (Szirmay: TolvSz. 19) J: ’kerékpár | Fahrrad’
Bizonytalan eredetű, esetleg egy származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ Talán egy -a képzős folyamatos melléknévi igenév főnevesülése. A tő onomatopoetikus eredetű lehet; vö. (N.) bring ’‹a harang kongását utánzó szó›’ (ÚMTsz.), (N.) brüngő ’megforgatva búgó hangot adó gomb, fadarab ‹mint játékszer›’ (ÚMTsz.); stb. Ezek a palatoveláris párhuzamosság alapján összefüggnek a →búg¹ igével; vö. még ennek brúg változatát. A bringa alak a kerekek gyors forgása által keltett búgó, surrogó hang alapján keletkezhetett. A szóalak felépítéséhez vö. még →hinta. ∼ Idetartozik a bringaj ’ua.’ (1932: MNy. 28: 90), amely bizonyára a bicaj (→bicikli) hatására keletkezhetett.