bravó A: 1777 Brávó (Nszt.); 1788 Bravo (MNy. 60: 110) J: ’〈tetszésnyilvánítást kifejező felkiáltásként:〉 nagyszerű! éljen! | bravo!’

Olasz jövevényszó. |  ≡  Ol. bravo! ’helyes, jól van ‹tetszésnyilvánításként›’ [eredetéhez vö. →brávó].  ≋  Megfelelői: ném. bravo!; or. бpaвo!; stb.: ’ua.’. Az olasz operával terjedt el az európai nyelvekben.

EtSz.; TESz.; EWUng. brávóNsztbravó¹