brávó A: 1833 bravokalap (NSz.); 1839 Bravónak (NSz.); 1867 brávo (NSz.); 1900 brávó (Nszt.) J: ’bérgyilkos | Meuchelmörder’

Olasz (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol. (vel.) bravo ’bérgyilkos; rabló’, (R.) ’főurak fegyveres bérence, (fő)úri testőr’ [< ol. bravo ’bátor, vitéz; ügyes’, valószínűleg a lat. (vulg.) *brabus ’vad, barbár; barbár ‹ember›’ alapján < lat. barbarus ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ang. bravo; fr. bravo; stb. ’bérgyilkos’.

EtSz.; TESz.; EWUng. barbár, bravó, bravúrNszt brávó¹