botor A: 1504 ? Bothor [szn.] (OklSz.); 1613 botor (NySz.); 1616 potor (NySz.) J: 1 1613 ’buta; balga | dumm; töricht’ (↑); 2 1893 ’hebegő | stammelnd’ (MTsz.)
Elvonás. | ⌂ A botorkál vagy a botorkázik (→botlik) képzőinek elhagyásával keletkezett. Alakulására esetleg a →botránkozik is hatással lehetett. A jelentéshez vö. ném. stolpern ’(meg)botlik; hibázik’. A metonimikus 2. jelentést a szellemi fogyatékosság és a beszédhibák együttes előfordulása magyarázza.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.Nszt ↪botor