boncol A: 1675 bonczoltatik [sz.] (Nyr. 20: 180) J: 1 1675 ’tüzetesen megvizsgál; elemez | eingehend untersuchen; analysieren’ (↑); 2 1767 ’〈emberi, állati, ritk. növényi testet〉 részeire szed és vizsgál | sezieren’ # (Pápai Páriz–Bod: Dict. Anatomicus a.)

Származékszó. |  ⌂  A →bont-ból keletkezett -szol gyakorító képzővel; a szó belseji c a -t és -sz összeolvadásával keletkezett; az alaktanhoz esetleg vö. →hurcol.  ⌘  Idetartoznak a következő nyelvújítás kori összetételek: boncmester ’(kór)boncnok’  (1800: Szily: NyÚSz.); bonctudomány ’anatómia’  (1828: Nszt.); bonckés ’boncolásra használt vágóeszköz’ (1833: Szily: NyÚSz.); boncterem ’boncterem’  (1841: Nszt.) stb. Ezek előtagja elvonás a boncol-ból. Szórványosan önálló főnévként is előfordult; vö. bonc ’tüzetes vizsgálat’  (1843: Szily: NyÚSz.).  ∼  Idetartoznak még: boncos ’gubancos, kusza’  (1797: Nszt.); a Bonchus [szn.] (1400: TESz.) idetartozása kérdéses; (N.) bonc ’bozontos ‹haj›’  (MNy. 2: 355).

☞ Nyr. 25: 452; TESz. boncos a. is; EWUng.Nszt ↪boncol