bombaszt ∆ A: 1806 bombastjait (Nszt.); 1826 bombaszt (NSz.); 1830 bombásztjai (NSz.) J: ’dagályos, fellengzős kifejezés, szólam | Bombast’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Bombast ’szóáradat’ [< ang. bombast ’ua.’, (R.)’bélés, tömés ‹pamutból›’]. Forrása a kperzsa pambak ’gyapot’. ∼ Idetartozik: bombasztikus ’dagályos’ (1848: Nszt.); ez vagy magyar származékszó a bombaszt-ból, vagy jövevényszó; vö. ném. bombastisch; ang. bombastic; ol. bombastico; stb.: ’dagályos’. A magyar szóvég latinosítással keletkezett; vö. bürokratikus (→bürokrata), diplomatikus (→diplomácia) stb.