bokor [4] A: 1055 bukurea [ɔ: bukur rea] (TA.); 1075/ Bocur [hn.] (MonStrig. 1: 56); 1193 Bocor [hn.] (ÓMOlv. 54); 1237 Tuylbugurh (MNy. 10: 39); 1327/ Bykabokra [hn.] (OklSz.); 1807 Bukorszák (Márton J.: MNSz.–NMSz.) J: 1 1055 ’cserje; közvetlenül a földfelszínnél elágazó, fás szárú növény | Strauch; Busch’ # (↑); 2 1405 k. ’csomóban, csokorban elrendezett vmi | Büschel; Haufen’ (SchlSzj. 289.); 3 1521 ’egy pár | ein Paar’ (MNy. 3: 467); 4 1683 ’embercsoport; háznép | Menschengruppe; Hausleute’ (SzT.) Sz: bokros 1451 bokrosch [szn.] (MNy. 25: 150); 1584 meg bokrosul [sz.] ’cserjés; bokrokkal sűrűn benőtt | buschig’ (NySz.); 1668 Bokrossá ’megvadult 〈ló〉 | durchgehend 〈Pferd〉’ (NySz.) | bokrosodik 1580 k. Bokrosodny [sz.] ’bokorba szökken 〈növény〉 | bestauden’ (Gl.); 1804 neki bokrosodott ’megvadult 〈ló〉 | durchgehen 〈Pferd〉’ (Pais-Eml. 588)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A szó hangalakja alapján elvileg belső keletkezéssel számolhatunk. Az alaktanhoz esetleg vö. →csokor, →csoport stb. – A →bog származékaként való magyarázat kevésbé valószínű.  ⌂⇒  A magyarból kerül át a szbhv. bokor ’bokor’.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ bokorugró, bokréta, piszkeNszt ↪bokor; ↪-bokor; ↪bokros; ↪bokrosodik