bizony A: 1057/ Curumbizon [szn.] (Györffy: DHA. I: 161); 13. sz. eleje/ [bi]ſſunſagut [sz.] (KTSz.); 1372 u./ bıʒon (JókK. 7); 1372 u./ byʒonyoltattak [sz.] (JókK. 110); 1536 Boʒonÿawal [r.] (Pesti: Fab. 13b); 1552/ meg buͤzonyuͤtotta [sz.] (HoffgreffÉn. p4a); 1580 bizomos [sz.] (MNy. 62: 359); 1604 bizanſagi [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1846 bi’on (NSz.); 1863 bizen, bou (Kriza [szerk.] Vadr. 492); 1899 bio (NSz.); nyj. bezony, bezzon (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1057/ ? ’igaz | wahr’ (↑), 13. sz. eleje/ ’ua.’ (↑); 2 1474 ’meghatározott | bestimmt’ (BirkK. 3) | ‹hsz› 1372 u./ ’valóban | wahrlich’ # (JókK. 122) | ‹fn› 1 1557 ’tanú | Zeuge’ (LevT. 1: 251); 2 1560 k. ’igazság | Wahrheit’ (GyöngySzt. 506.) Sz: bizonyság 13. sz. eleje/ ’igazság | Wahrheit’ (↑) | bizonyít 1372 u./ bÿʒonoÿt (JókK. 21) | bizonyul 1372 u./ [sz.] (↑) | bizonyságos 1372 u./ byʒonſagoſt ’biztonságos, biztos | sicher’ (JókK. 19) | bizonyulat 1416 u./¹ meǵbizoṅolatra ’bizonyosság | Gewißheit’ (BécsiK. 269) | bizonyos 1456 k. biʒonoſok (SermDom. 1: 329) | bizonytalan 1456 k. biʒontalanokrol (SermDom. 2: 1) | bizonygat 1645 meg-bizonygatom (NySz.) | bizonyítvány 1830 bizonyítvány (MNy. 4: 253) | bizonylat 1830 bizonylata (Nszt.) | bizonyíték 1833 Bizonyíték (Szily: NyÚSz.) R: bizonnyal 1372 u./ bıʒonual (JókK. 20) | bizonyában 1416 u./² Biʒonaba ’valóban | wahrlich’ (MünchK. 53vb) | bizonyával 1456 k. biʒonaual ’valóban | wahrlich’ (SermDom. 1: 269) | bizonyára 1513 bÿʒonÿara (CzechK. 23)

biz × A: 1680 k. biz (RMKtár. 38: 128); nyj. bëz (MTsz.) J: ’bizony, valóban | wahrlich’

biza × A: 1860 bia (NSz.); 1872 bize (Nyr. 1: 423); 1874 biza (Nyr. 3: 319); nyj. bizë (MTsz.) J: ’bizony, valóban | wahrlich’

A szócsalád alapja, a bizony származékszó. |  ⌂  A →bízik szóból keletkezett -n ~ -ny névszóképzővel; az alaktanához vö. →vagyon. Eredetileg melléknév lehetett; névszói állítmányi értékben nyomatékosító határozószóvá vált.

A biz szórövidülés. |  ⌂  A bizony-ból keletkezett szórövidüléssel.

A biza összetett szó. |  ⌂  A biz + a¹ (→az¹), ill. e¹ (→ez¹) mutató névmásokból.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik: bizi ’(iskolai) bizonyítvány’  (1898: Dobos: DiákSz.), a bizonyítvány  (↑) származékszóból keletkezett szórövidüléssel és játszi -i kicsinyítő képzővel.  ⌂  A (N.) bizog, bizott ’igazán, valóban, bizony’ megszilárdult ragos alakulatok a →bízik-ből -g latívuszraggal, ill. -t módhatározóraggal keletkeztek, hogy helyettesítsék az elhomályosult és módhatározóragként értelmezett -n névszóképzőt.

☞ EtSz. biz a.; Klemm: TMondt. 460; TESz. biz. a. is; Kelemen J.: Mondsz. 384; Benkő: ÁrpSzöv. 340; EWUng.→ bízikNszt ↪biz¹; ↪biza; ↪bizony; ↪bizonyára; ↪bizonygat; ↪bizonyít; ↪bizonyíték; ↪bizonyítvány; ↪bizonylat; ↪bizonnyal; ↪bizonyos; ↪bizonyság; ↪bizonytalan; ↪bizonyul