birka A: 1347 Bwrges [sz.] [szn.] (SoprTört. 1: 193); 1461 birca (OklSz.); 1673 Birke (MNy. 2: 131); 1689 Berke gyapjút (OklSz.) J: 1 1347 ’juhfajta | 〈Art〉 Schaf’ # (SoprTört. 1: 193) (↑); 2 1881 ’buta ember | Dummkopf’ (NSz.)
Vitatott eredetű. | 1 Származékszó. | ⌂ Az alapszó a (N.) ber, brr ’‹birkaterelő szó›’ (ÚMTsz.) szavakkal függ össze; vö. még →berbitél. Végződése: kicsinyítő képző. 2 Cseh jövevényszó. | ≡ Vö. Cseh (morva) birka, burka ’juh’ [valószínűleg egy állatcsalogató, állatterelő szóból való származékszó; vö. or. бырбыр ’‹birkahívogató szó›’; ukr. (N.) бир ’‹birkaterelő szó›’; stb.]. ≋ Vö. még szlk. birka ’rövidgyapjas juh’; or. (N.) бы́рка ’bárány; báránybőr’ stb. E származtatásnak az a nehézsége, hogy a fenti szláv szavak közül némelyik, időrendi okok miatt a magyarból származhat. ▣ ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (N.) bı̑rka ’egy fajta juh’; szln. (V.) bı̑rka ’juh’ stb.
☞ MNy. 3: 211; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 92; TESz.; NytudÉrt. 88: 62; EWUng.→ bárány, berbitél, berkeNszt birka; birka-