bicsak × A: 1408 Bichak [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 912); 1505 k. Bychak (OklSz.); 1569 ? biczket (ComBal. D1b); 1781 Bitsok (SzT. bicska a.); 1799 Bitsk (NSz.); nyj. bicsag (ÚMTsz.) J: 1 1408 ? ’tőr; egyenes kard | Dolch; Schwert’ (↑), 1505 k. ’ua.’ (↑); 2 1708 ’összecsukható kés | Klappmesser’ (Pápai Páriz: Dict.)

Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott. | 1 Török, közelebbről valószínűleg kun jövevényszó. |  ≡  CC. bïčaq ’kés; tőr’; – Kāšγ. bičäk ’kés; kard’; oszm. bıçak ’kés; tőr’ stb. [< török *bı̈č- ~ *bič- ’vág’]. Bizonyos nehézséget jelent a magyar jelentések időrendje, mivel a török nyelvekben, így a kunban is, a ’kés’ jelentés az általános, amely viszont a magyarban csak viszonylag kései időből mutatható ki. 2 Olasz jövevényszó. |  ≡  Ol. bicciacuto ’kétélű fejsze, kétélű kard’, (vel.), (R.) ’kétélű fejsze’ [lat.  (k.) bisacuta ’ua.’]. A magyarban esetleg elvonás történt az ol.  (N.) *bicciacut alakból, amelynek szóvégi t-jét tárgyragnak fogta fel a nyelvérzék. A származtatás nehézsége, hogy az olaszban a szó általános jelentése ’kétélű fejsze’ ▣  ⌂  A 2. jelentéshez vö. →bicska.  ∼  Idetartozik: (N.) bicsakli ’zsebkés, bicska, összecsukható kés’  (ÚMTsz.)  ≂  A (N.)bicsajték  (Nyr. 37: 375), birzsák, bizsók  (MTsz.):’ua.’ idetartozása kétséges.  ⌂⇒  A magyarból: szlk.  (N.) bičak; ukr.  (Kárp.) бичáк; le.  (R.) biczak; stb.: ’kés’.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; Kniezsa: SzlJsz. 798; NytudÉrt. 50: 84; TESz.; Ligeti: TörK. 249; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ bicska, billióNszt ↪bicsak