bibe A: 1578 bibeyet (Bornemisza: ÖrdKís. 165) J: 1 1578 ’kis seb; kényes v. fájdalmas pont | kleine Wunde; wunder Punkt’ (↑); 2 1807 ’a virágnak az a része, amelyik a virágport felfogja | Narbe 〈Bot〉’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.)

Belső keletkezésű, valószínűleg egy fiktív tövű származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  Egy -e képzős folyamatos melléknévi igenév főnevesülése lehet. A tő onomatopoetikus eredetű, és feltehetőleg azonos a →bíbelődik tövével. A bibe szóhasadásos párja a →bibi-nek. Az 1. jelentésnek megfelelő, hasonló hangszerkezetű szó más nyelvekben is megtalálható; vö. ném. Wehwehchen; fr. bobo; cseh bebé, bebíčko; stb.: ’kis seb, kis sérülés, fájó pont’. – A 2. jelentés a lat.  (tud.) stigma ’heg, sebhely, forradás; bibe ‹virágban›’ alapján keletkezett tükörjelentés, egyben tudatosan megalkotott botanikai szakszó. A latin szó a gör. στίγμα ’égett seb helye; szégyenbélyeg’ átvétele, amely a latinban hasonlóság alapján kapta növénytani jelentését: a bibe hegedő sebhez hasonlít; vö. még ném. Narbe ’sebhely, forradás; bibe’.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ babirkál, bíbelődik, bibiNszt ↪bibe¹; ↪bibe²