berek [4] A: 1181 ? Berges [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206827); 1193 Sag berk [hn.] (ÓMOlv. 57); 1200 k. Berekzeg [hn.] (FNESz. Beregszeg a.); 1203/ Berucsig [hn.] (OklSz.); 1206 berech [hn.] (OklSz.); 1214/ Beregu [hn.] (VárReg. 314.); 1339 Hodlyukbereke [hn.] (OklSz.); 1346 Berykyow [hn.] (OklSz.); 1395 k. berek (BesztSzj. 882.); 1559 beroͤkbe (Székely I.: Krón. 169b) J: 1 1193 ? ’(folyó)part | Ufer’ (↑), 1231 ’ua.’ (NytudÉrt. 50: 15); 2 1193 ? ’liget | Hain’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 3 1785 ’zsombékos rét, kaszáló | sumpfige Wiese’ (Nszt.); 4 1795 ’láp | Moor’ (NSz.)

Vitatott eredetű. | 1 Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. breg; cseh břeh; or. бepeг; stb.: ’(folyó)part’ [indoeurópai eredetű; vö. örm. berj ’magasság, magaslat’; ném. Berg ’hegy ‹mint magaslat›’; stb.]. 2 Örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. zürj.  (Le.) pereb ’erdei tó partja’; votj.  (Sz.) pera ’puha, fekete sár, mellyel posztót festenek’ [fgr. *perɜ ’sár; mocsár’].  ⌂  A magyar szókezdő b-hez vö. →bal. Végződése -k névszóképző; vö. →ének, →lélek stb.

☞ UngJb. 7: 184; AAPJ. 17: 22; NytudÉrt. 50: 15; MSzFE.; TESz.; Hadrovics: UElSk. 140; EWUng.UN UEW. № 752