benneteket A: 1573 benneteket (NySz.) J: ’titeket | euch’ # – De vö. 12. sz. vége/ tıv bennetuc (HB.); 1530–1540 bennetök [✐] (MonÍrók. 3: 171); 1531 ben̄etek ’ua.’ (ThewrK. 167)

bennünket A: 1542 bennewnketh (LevT. 1: 20); 1573 bennuͤnket (NySz.) J: ’minket | uns’ # – De vö. 1535 k. Bennewnk ’ua.’ (Zay: Lánd. 56.); 1552 benynk ’ua.’ (LevT. 1: 97); 1552 bennuͤnc ’ua.’ (Heltai: Dial. F6b)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A (R.) bennetek ’titeket’  (↑), ill. bennünk ’minket’  (↑) -t tárgyragos alakjai. A bennetek és bennünk szintén ragszilárdulással keletkeztek: ezek a benn (→benne) határozószóból jöttek létre a T/2. személyű -tek, ill. a T/1. személyű -önk ~ -ünk birtokos személyjellel. Eredetileg ’köztetek, közöttetek’, ill. ’köztünk, közöttünk’ jelentésű, partitívuszi funkcióban álló határozószók voltak. A tárgyragot a tárgyi jelentés vonta magával a 16. sz. táján, amikor a -ban ~ -ben határozórag és a benne partitívuszi használata ritkábbá vált. A határozószó > névmás szófajváltás, ill. a ’titeket’, valamint ’minket’ jelentésváltozás már az ősmagyar korban végbemehetett.  ∼  Ugyanebből az alapszóból keletkezett a (R.) benneket ’őket’  (1555: RMNy. 2/2: 118), ám ez nem vált általánossá.

☞ EtSz. bél a.; TESz.; TNyt. 1: 367; TNyt. 2/1: 465; EWUng.→ benne