benne A: 13. sz. eleje/ benne (KT.); 1372 u./ bennek (JókK. 78) J: 1 13. sz. eleje/ ’őbenne | in ihm’ # (↑); 2 13. sz. eleje/ ’felőle; róla | darüber; davon’ (↑); 3 1372 u./ ’abban | darin’ (JókK. 9); 4 1416 u./² ’iránta | ihm gegenüber’ (MünchK. 24va); 5 1517 ’belőle | daraus’ (TörtTár 1890: 559); 6 1573 ’tőlük, általuk | von ihnen’ (MNy. 67: 158); 7 1636 ’miatta | seinetwegen’ (NySz.)

benn A: 1372 u./ ben (JókK. 74); 1708 Benn (Pápai Páriz: Dict.) J: ‹hsz› 1372 u./ ’bent, belül | drinnen’ # (↑) | ‹ik› 1560 ’vmely központi helyen, zárt térben 〈rekedve〉 | 〈VPräf.〉’ (NySz. rëked a.) Sz: benső 1808 legbensőbb (Nszt.) | bensőséges 1841 bensőséges ’belül, a lélekben zajló | ’ (Századunk 1841. jan. 18.: 37); 1848 bensőségesb [sz.] ’meghitt | ’ (NevEmlL. 5: 92)

bennete † A: 1372 u./ Ewnewnbennete (JókK. 71) J: ’magában | in ihm selbst’

bent A: 1780 Bent (Nszt.); nyj. bend (Imre: FelsSz.) J: ‹hsz› 1780 ’benn, belül | drinnen’ # (↑) | ‹ik› 1856 ’vmely központi helyen, zárt térben 〈rekedve〉 | 〈VPräf.〉’ (Nszt.)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A szócsalád alapja a benn. Ez feltehetőleg a →bél régi változatából, a bel-ből jött létre -n helyhatározóraggal. A benn alak az eredeti kétszótagos változatból keletkezhetett a második nyílt szótagban lezajlott hangzókieséssel, valamint ln > nn hasonulással. A benső nyelvújítási származékszó. – A benne és a bennete egyaránt a benn-ből jött létre: előbbi az E/3. személyű -e birtokos személyjelnek, utóbbi a -t helyhatározóragnak, valamint az E/3. személyű -e birtokos személyjelnek a megszilárdulásával. A benne és a bennete mellett a többi birtokos személyjellel (-m, -d stb.) egy teljes paradigmasor alakult ki. A benne, ill. bennete alakból -n helyhatározóraggal keletkezett a bennen ’bent, belül’  (1897: NSz.), ill. a benneten ’saját magában’ (1372 u./ ewnenbenneten  (JókK. 10)). – A bent ugyancsak a benn alakból keletkezett, talán az alant (→alá), →lent stb. mintájára.  ⌂  A benn alakváltozatából, a ben határozószóból az ősmagyarban névutó is létrejött, de ezt a funkciót nem tudjuk adatolni. Ebből a névutóból valószínűleg még az ősmagyarban alakult ki a -ban ~ -ben határozórag: 12. sz. vége/ miloʃtben ’isteni kegyelemben’  (HB.).

☞ EtSz. bél a.; B. Lőrinczy: KTSz. 150; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 229; EWUng.→ bél, benneteket, bennfentes, ön-¹Nszt ↪benn; ↪benne; ↪benső; ↪bensőséges; ↪bent