belső [6] A: 1225 Besseusciget [hn.] (Fejér: CD. 3/2: 67); 1372 u./ belsewʒӱuenek (JókK. 5); 1470 Belsezelew [hn.] (OklSz.); 1525 beso̗̗ (VitkK. 88); 1529 e. belſw (VirgK. 141); 1796 belsejek (SzT.); nyj. belsé (Nyatl.); berső, besü (MTsz.); bésős [sz.] (MTsz.) J: ‹mn› 1 1225 ’belül levő | inner’ # (↑); 2 1660 ’bizalmas viszonyú | intim’ # (NySz.) | ‹fn› 1 1405 k. ? ’test(rész)nek, tárgynak, közösségnek stb. belső része | das Innere 〈eines Gegenstandes, Körper(teil)s, einer Gemeinschaft usw.〉’ (SchlSzj. 1165.), 1792 ’ua.’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.); 2 1495 e. ’emberi lélek | Seele’ # (GuaryK. 134) Sz: belsőség 1696 belsoͤségesen [sz.] (NySz.) R: belsőleg 1807 Belsőleg (Márton J.: MNSz.–NMSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →bél tőváltozatából, a bel-ből keletkezett -ső (~ -só) névszóképzővel; az alaktanhoz vö. →alsó, →felső.  ⚠  Kevésbé valószínű az a magyarázat, hogy a belső összevonás lenne egy feltételezett, de nem adatolt belül eső ’belül levő, belső oldali’ szószerkezetből.

☞ EtSz. bél a.; MNy. 58: 27; TESz.; EWUng.→ bel-, bélNszt ↪belső; ↪belsőleg; ↪belsőség