beléndes † A: 1380 k. Belend.ſch (KönSzj. 60.); 1405 k. belendes (SchlSzj. 2026.); 1416 u./¹ bèlèndeſſegnèc [sz.] (BécsiK. 215); 1513 Belendo̗sseg [sz.] (NagyszK. 364); 1533 belyndessek (NySz.); 1560 k. beleendes (GyöngySzt. 2828.); 1862 bėléndės (CzF.) J: ’feslett életű, parázna | unkeusch, unzüchtig’ Sz: beléndesség 1416 u./¹ ’erkölcstelenség, feslettség | Unzucht’ (↑)

beléndez † A: 1416 u./¹ bèlèndezkedèndel [sz.] (BécsiK. 186); 1456 k. belendeʒeth (SermDom. 2: 534) J: ’paráználkodik | Unzucht treiben’ Sz: beléndezkedik 1416 u./¹ (↑)

Szláv jövevényszó, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. óe. szl. blędь ’tévelygés, paráznaság’; or. блядь ’szajha’ [< szláv *blęd- ’tévelyeg’]. Vö. még szbhv. blenuti ’csodálkozik, ámul; összezavarodik’; cseh blésti ’mellébeszél, fecseg’; stb.  ⌂  A végződés -s melléknévképző, ill. -z igeképző. Az eredeti belendes stb. alakból a →belénd és beléndek hatására keletkezhetett a beléndes stb. alak. A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →kondor, →rend

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 369; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 87; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ bolondNszt ↪beléndes