begy A: 1037/ ? Beges [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 200953); 1318 ? Egerbeg [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 701); 1464 Begyesth [sz.] [szn.] (StCercLingv. 30: 212); 1501–1521 Bewgyes [sz.] [szn.] (MNy. 10: 38); 1525 k. Galamb Bewgh (MNy. 11: 38) J: 1 1464 ? ’madár nyelőcsövének kiöblösödő része | Kropf der Vögel’ # (↑), 1525 k. ’ua.’ (↑); 2 1464 ? ’gyomor | Magen’ (↑), 1566 ’ua.’ (NySz.); 3 1708–1710 ’gömbölyű, húsos rész 〈az ujjvég belső oldalán〉 | Fingerkuppe’ (MNy. 60: 118); 4 1792 ’női mell | weibliche Brust’ (Nszt.) Sz: begyes 1037/ ? [szn.] (↑); 1464 [szn.] (↑); 1668 begyesen ’büszke | stolz’ (NySz.) | begyeskedik 1795 k. begyeskedő [sz.] (Nszt.)

Bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Összefügghet a →bögyörő abszolút tövével és a →biggyeszt és →fityeg szócsaládok tövével. A begy egy eredeti igenévszó névszói értékű tagja lehet. Az eredeti jelentés ’kidomborodó, lógó rész’ lehetett.

☞ TESz.; EWUng.→ biggyeszt, bögyörő, fityegNszt ↪begy; ↪begyes; ↪begyeskedik